a multkor azon gondolkodtam, hogy milyen a világról alkotott képem... rétegesen egymásra rakodott képek, érzések és benyomások, úgy mint a hirdetőtáblákon az egymásra ragasztott plakátok sok sok rétege, és arra gondoltam, hogy milyen lenne, egy este erejéig minde ilyen réteget letépni, csak szaladni a városban, és letépni a falakról, utakról, autókról a rétegeket, amik alkotják.
néztem, ma egy/több politikai beszédet, és nosztalgikusan gondoltam vissza sir Winston Churchill beszédeire. Ő mondott még olyan beszédeket, amit szivesen hallgattak az emberek, és megmozgatta őket. a mai politikusok is példát vehetnének ettől a nagy raetortól.
azt a felkérést kaptam a nemrég, hogy egy feltörekvő francia pop együttesnek tervezzem meg az identitását, és készítsek egy videót nekük. arra gondoltam előre, hogy egy olyan videót forgatok, ahol őszies időjárásban, murok nadrágokban, fekete vászon kabátokban és wayfarerekkel valami őrültséget tegyenek, de ezt valamennyire költőien. meg is beszéltük az operatőrrel, és el is készültek az első képek, ahogy lufikkal felröptetik a frontembert, amikor eszembe jutott, hogy mivel brandelhetném az együttest. mint egy őrült szaladtam a könyvtárba és kivettem mindent ami valamennyire réginek tünt, és kottáktól kezdve régi könyvekig mindent kihordtunk egy régi kastélyba. voltak ott még valami régi festmények is parókákkal, valószinü valami zenészek, és ott forgattuk tovább a videót, ezekkel a régi tárgyakkal. a szám címét is átírtuk valami többszázéves analóg zeneszerzőnek a nevére, mert arra gondoltam ugyanis, hogy úgy ahogy a justice, egy több száz éves mémmel co-brandelte magát, de persze eltévesztve az irányt, mert az valami vallási és ideológiai mém volt, (ki is égtek 1 év alatt, most azt hallottam, hogy u2t remixeltek), úgy brandelhetném én is az együttest valami régi zenészekkel, akik már befutottak, kanonizálva vannak, és akiknek a kasszasikerét nem lehet már megkérdőjelezni. az volt a tervem, hogy ebben a hypolt világban, ahol együttesek feltünnek, és ünnepelve vannak, de még abban a hónapban nyomtalanúl el is tünnek, az ismeretlenségben, egy újonnan feltünő együttest olyasvalakivel brandeljem, aki mindennek az ellenkezője, akinek a zenéje már az évtizedek alatt kiállta az idő fogát.mit gondoltok? lehet, hogy ebből valamilyen marketing metafórát is lehetne faragni, még kell gondolkodjak. mindenképp itt van a végeredmény: mint romániai magyar a Lisztomániát választottam dalcímnek, és a lemez címmel, egy másik hires zenészre utalok, de azt nem árulom el, hogy ki az. találjátok ki. a helyes megfejtő benne lehet a következő phoenix videóban aminek Bachofilia lesz a címe.
(a videót nem lehet beágyazni ezért itt kell megnézni és az alábbi szöveget hozzáolvasni/the video can`t be enbedded, so you have to watch it separately following this link, and read the text along)
olvastam a napokban egy kurva hosszú verset, amiben azt írta, hogy szinpad az egész világ. először nem tudtam, hogy ez valóban így van-e, vagy csak valami metafora, de eszembe jutott az a film, a truman show, meg amit a templomban hallottam, hogy isten, folyamatosan figyel minket, és akkor összeállt a kép, tudtam már, hogy miért éreztem magam/viselkedtem egész életemben úgy mintha valaki nézett volna közben. felnéztem az égre, koncentráltam, és kezdtem látni a kis ledeket, a távoli kis reflektorokat, ahogy világitják a léptemet, láttam a kis kamerákat, és belenéztem a milliárd ember szemébe. kopogtattak, hogy még 5 perc van hátra. nem volt már sok idő, csak megigazitottam a rúzsomat, megnéztem magam a tükörben, meghúztam a bőrcsattokat, hogy a ruhám is eggyé válljon velem, hogy kifejezőeszközöm legyen, és mintha egész életemben ezt tettem volna, kimentem a közönség elé, a szinpadra, és mindenkinek a szemébe kiáltottam, hogy "you`re a zero". + yeah yeah yeahs - runaway
néha el akarok szaladni, megszökni, elbújni mindenki elől, hogy egyedül/önmagam lehessek, de ezt csak ritkán.
-
i`ve read recently in a very long poem, that the wold is just a stage, and we`re actors in it. at first i didn`t know what to think, is it true? was is just a metaphor, reflecting on how we all have to face social expectations, that forces us into society`s roles, and colonizes our thoughts and emotions? does it reveal, the truth, that all of us went to acting school, and we`ve been brainwashed, and forced into some modern play, that only art critics understand. i didn`t know what to think, but then i remembered, the film the truman show, and suddenly everything made sense. i understood finally why i felt my whole life, like somebody is watching over my shoulder. i looked up and begun to see the little led lights on the sky, and i stared right into the camera, into the eyes of billions of people.somebody knocked on the door, and said that there were only five minutes left. i didn`t have much time, i checked my lipstick, adjusted, the leather belts on my leather jacket, to become one with it, so it can be part of me, who i am, and help me express myself. i stepped on the stage, as if i did this all my life, and screamed in the faces of the people: "you`re a zero"
01. Senor Coconut and his Orchestra - Around the World 02. Fatboy Slim - Love Life 03. The Sugarhill Gang - Apache 04. Nose - C 05. Daft Punk - Phoenix 06. General Midi - Rock This Place 07. Sparks - Tryouts for the Human Race 09. Peaches - Two Guys (For Every Girl) 10. Death in Vegas - Leather 11. The Rip off Artist - Mi Body 12. Junior Senior - Shake your Coconuts (DFA Remix) 13. In Flagranti - Just Gazing 14. Techno Twins - Falling in Love Again 15. Gloria Estefan - Bad Boy
végre itt a tavasz és nyílnak ki az első lüktető tánczeneszirmok. bíztatóak a jelek, úgy tünik, hogy a tánczene mégis túlélte a kemény telet, faházakban a hegyekben puritán folk és countryzenékbe bábozva, és most visszafogottabban és elmélyűlve, flanel kockás ingben, és favágósapkában mint bon iver visszatért.
nemrég mashuppoltam az air france, never content számát a wham last cristmasjával. remélem tetszik. arra törekedtem, hogy egyszerre érződjön az air france légies/prousti líraisága de részeg kamaszok is tudják énekelni, be lehessen tenni a szülőknek a karácsonyfa alá és egy céges bulin is össze lehessen keverni a kylie minogue locomotion címü számával, anélkűl, hogy a vonatozás leálljon. láttam egy fiúnak a vállára tetoválva egy keleti szimbólumot, a jing-jungot és az inspirált, hogy úgy ahogy a fekete és a bőrszínű rész egy egészet alkottak úgy alkosson ez a két szám is együtt egy egészet.