vince guaraldi - christmas time is here boards of canada - sixtyten autechre - sonderemawe martin hall - spiral muscles - one inch badge pin roter rot - get away dark side sparks - rock,rock,rock soft cell - persuasion kraftwerk - franz shubert moev - rotting geraniums trentemoller - moan justice - planisphere part 2 flying lotus - breathe something stellar star twin peaks theme vince guaraldi - christmas time is here
huh, voltam az este egy vad házibuliban... még most is fáj a fejem, de nem mint ahogy szokott, italoktól és egyéb túlzásoktól, hanem, egy olyan játéktól amit akkor/ott találtunk ki: metronomy számoknak a szövegét vágtuk ki papírból, tartottuk magunk elé/hátához és egy labdát fejelgettünk közben. nem mondom, szórakoztató volt, az első refrénig, de aztán kezdett elvadúlni a játék, egy magas srácot ágyékon dobtak, leverték a maya szobrocskát és többen agyrázkodást kaptak. a végén már el kellett meneküljek a buliból annyira durva volt.
i was at a slumber party last night. god, my head still hurts, and not from drinking and other excesses, as usual, but from a game we invented: we cut metromony lirics out of paper, held them in front of us, and bounced a ball on our heads. it seemed like fun at the start, but then things got out of control: a tall guy hurt his testicles, we broke some maya art, and some of us got concussions, amnesia, and other brain damages. i escaped, but some of my friends got stuck there, and i`m afaid of their lives. maybe some balls are still bouncing on their dead bodies...
minden magára valamit is adó blog, decemberben kiad legalább tíz az az év legjobb .... listát, én is megteszek mindent a siker érdekében és közzéteszem az év 20 legjobb album borítóját, de átugrom az utolsó 19-et és rögtön az első helyezettel kezdem:
beszéltem ma ojdvel, hogy írjon egy kritikát az A Cross The Unvierseről, és nem teljesen xavier de rosnayes szabású börkabátjában azt felelte: ne haragudjak meg, de az egy szar film, egyértelmüen azoknak az agyatlan rajongóknak volt készítve, akik sörrel locsolták magukat és ordították hogy: justiiiiiiiiice, you`re fucking awesome, a kamerába. azt mondta, hogy ezzel a videóklippes vágással, azzal, hogy a főszereplők, egy rendes mondatot sem mondtak a filmben, és az ilyen random, vagy kiröhögjük azt aki nem annyira alternatív mint mi szándékkal filmezett, a film szempontjából redundáns buszsoförös jelenetekkel, meg sem közelít egy rendes dokumentumfilmet, mint a grizzly man. azt mondta, hogy megnézte ugyan a fílmet, mert művész, és ezért a világ minden trendjére érzékeny akármilyen felületes vagy mainstream legyen is az, de ne kérjem, hogy kritikát írjon róla, ellenben egy igaz művésznek az újonnan megjelent rockumentaryjáról szivesen írna. íme OJánosDénes rendezésében: "the murányi tónies - a film about poetry, bad taste and instrumental music in transilvania"
"Hirtelenjében, felületesen őt is "daltulajdonos"-nak nevezhetnők. Murányi Tóni azonban ennél sokkal több, sokkal inkább perfekcionista. Nem elégszik meg a komoly irodalmi értékkel bíró dalszöveg és a jól pengetett gitár hozamával. A legapróbb részletnek is mívesnek kell lennie, mind a szövegnek, mind a zenének, de a frizurának is! Egy Murányi Tóni-koncert olyan, mint egy nyílzápor, a hatás-nyilak belefúródnak idegeinkbe, intellektusunkba, érzéseinkbe, s a leányzók esetében máshová is. Ritka a kortárs zenében az ilyen harmonikus dialektika: fölturbózza érzelmeinket, de közben meg is kacagtat, és úgy andalít el, hogy közben minduntalan föl kell ugranunk a székről, hogy csápoljunk. És az sem számít már, ha közben "a házat viszi az asszony", vigye a fenébe, csak a Murányi Tóni-cédét hagyja meg nekünk!
Orbán János Dénes, költő, bodyguard, trendsetter "
remélem hamarosan kilábalunk a gazdasági válságból és nyár lesz, és újra megengedhetik maguknak az újgazdag alt testalkatu lányok, hogy teniszezni járjanak. ők voltak az egyetlen örömöm labdaszedőként a nyáron. a mostani munkahelyemre csak gyengén kereső emberek járnak szendvicset venni, és nem is beszélgetnek semmilyen releváns zenei blogól miközben várják, hogy megsüljön a krumpli. hiányoznak azok az idők.
nem szerettem soha a menedzsment kids számát néhány más slágerükkel ellentétben, de így kb 30 vagy ötvenedik hallgatásra, egyszerre mégis megszerettem minden átmenet nélkül, illetve a tegnap már sejtettem, hogy meg fogom szeretni, csak nem volt időm rá, és mára: <3
ennek a videónak a kapcsán még arra gondoltam, hogy mennyivel jobb énekesnek lenni, vagy frontembernek, aki a hangjával és karizmával dolgozik/szolgáltat, és nem kell bajlódjon kábelekkel, háttérzúgással, hangolással stb. felöltözhet vicces kosztümökbe, és ez érvényesül is, enyeleghet a táncos lányokkal.
azt szeretném igazából, ha valahogy le lehetne játszani egy fogtömésből több személyiséget is.
addigis "control yourself, take only what you need from it"
i never liked the management in my company, i always thought i`d be more competent then them, and they were doing nothing but exploiting me, but yesterday as i heard the kids playing, i slowly started liking them. i mean i started to understand them, and liking myself for this, and i guess it`s time to pretend liking them too.
a b.o.o.t.a.y. blog esszépályázatot hírdet meg! a pályázó feladata, hogy önálló esszében elemezze a fenti videót legtöbb 2 darab A4-es lap terjedelemben.
Bejegyzések
