A Cross The Universe feat the Murányi Tónies

beszéltem ma ojdvel, hogy írjon egy kritikát az A Cross The Unvierseről, és nem teljesen xavier de rosnayes szabású börkabátjában azt felelte: ne haragudjak meg, de az egy szar film, egyértelmüen azoknak az agyatlan rajongóknak volt készítve, akik sörrel locsolták magukat és ordították hogy: justiiiiiiiiice, you`re fucking awesome, a kamerába. azt mondta, hogy ezzel a videóklippes vágással, azzal, hogy a főszereplők, egy rendes mondatot sem mondtak a filmben, és az ilyen random, vagy kiröhögjük azt aki nem annyira alternatív mint mi szándékkal filmezett, a film szempontjából redundáns buszsoförös jelenetekkel, meg sem közelít egy rendes dokumentumfilmet, mint a grizzly man. azt mondta, hogy megnézte ugyan a fílmet, mert művész, és ezért a világ minden trendjére érzékeny akármilyen felületes vagy mainstream legyen is az, de ne kérjem, hogy kritikát írjon róla, ellenben egy igaz művésznek az újonnan megjelent rockumentaryjáról szivesen írna.
íme OJánosDénes rendezésében: "the murányi tónies - a film about poetry, bad taste and instrumental music in transilvania"



"Hirtelenjében, felületesen őt is "daltulajdonos"-nak nevezhetnők. Murányi Tóni azonban ennél sokkal több, sokkal inkább perfekcionista. Nem elégszik meg a komoly irodalmi értékkel bíró dalszöveg és a jól pengetett gitár hozamával. A legapróbb részletnek is mívesnek kell lennie, mind a szövegnek, mind a zenének, de a frizurának is! Egy Murányi Tóni-koncert olyan, mint egy nyílzápor, a hatás-nyilak belefúródnak idegeinkbe, intellektusunkba, érzéseinkbe, s a leányzók esetében máshová is. Ritka a kortárs zenében az ilyen harmonikus dialektika: fölturbózza érzelmeinket, de közben meg is kacagtat, és úgy andalít el, hogy közben minduntalan föl kell ugranunk a székről, hogy csápoljunk. És az sem számít már, ha közben "a házat viszi az asszony", vigye a fenébe, csak a Murányi Tóni-cédét hagyja meg nekünk!

Orbán János Dénes, költő, bodyguard, trendsetter "

[via the murányi blog]