beszéltem ma ojdvel, hogy írjon egy kritikát az A Cross The Unvierseről, és nem teljesen xavier de rosnayes szabású börkabátjában azt felelte: ne haragudjak meg, de az egy szar film, egyértelmüen azoknak az agyatlan rajongóknak volt készítve, akik sörrel locsolták magukat és ordították hogy: justiiiiiiiiice, you`re fucking awesome, a kamerába. azt mondta, hogy ezzel a videóklippes vágással, azzal, hogy a főszereplők, egy rendes mondatot sem mondtak a filmben, és az ilyen random, vagy kiröhögjük azt aki nem annyira alternatív mint mi szándékkal filmezett, a film szempontjából redundáns buszsoförös jelenetekkel, meg sem közelít egy rendes dokumentumfilmet, mint a grizzly man. azt mondta, hogy megnézte ugyan a fílmet, mert művész, és ezért a világ minden trendjére érzékeny akármilyen felületes vagy mainstream legyen is az, de ne kérjem, hogy kritikát írjon róla, ellenben egy igaz művésznek az újonnan megjelent rockumentaryjáról szivesen írna.
íme OJánosDénes rendezésében: "the murányi tónies - a film about poetry, bad taste and instrumental music in transilvania"
"Hirtelenjében, felületesen őt is "daltulajdonos"-nak nevezhetnők. Murányi Tóni azonban ennél sokkal több, sokkal inkább perfekcionista. Nem elégszik meg a komoly irodalmi értékkel bíró dalszöveg és a jól pengetett gitár hozamával. A legapróbb részletnek is mívesnek kell lennie, mind a szövegnek, mind a zenének, de a frizurának is! Egy Murányi Tóni-koncert olyan, mint egy nyílzápor, a hatás-nyilak belefúródnak idegeinkbe, intellektusunkba, érzéseinkbe, s a leányzók esetében máshová is. Ritka a kortárs zenében az ilyen harmonikus dialektika: fölturbózza érzelmeinket, de közben meg is kacagtat, és úgy andalít el, hogy közben minduntalan föl kell ugranunk a székről, hogy csápoljunk. És az sem számít már, ha közben "a házat viszi az asszony", vigye a fenébe, csak a Murányi Tóni-cédét hagyja meg nekünk!
Orbán János Dénes, költő, bodyguard, trendsetter "
[via the murányi blog]
coop pe ZtradA
13 éve
Bejegyzések
5 megjegyzés:
spinal tap plays kispál. én az 1:05-nél kezdődő brainstormingot élveztem a legjobban.
és hihetetlen, hogy ojd hogy tudott annyi nőt megkúrni ilyen dumával.
"a dob... a dobos produkció elhelyezhető lenne valahól a számban." erre az őrült szójáték brainstormingra gondolsz? nekem is tetszett.
lehet nem alternatív erős személyiségbranddel rendelkező nőket kúrt meg, hanem befont copfos, népi lányokat/nőket. az is lehet, hogy ittak előtte, vagy kissebb volt még a hasa, vagy csak jól lassuzik. lehet a wikipédiás szájtjával vette le a bugyikat a nőkről... hm... ki érti a nőket?
igen arra, meg az hogy "arra gondoltam, hogy a dob issssss 116 (nem 115, nem 117!!!!!) bpm-ben kéne maradjon". Mintha a hermeneutikáról beszélgetnének.
De nagyon gonoszak vagyunk, én azon gondolkodtam, hogy kijöhet-e valami jó egy ilyen blokklakásban, ilyen dobszerkóval, ilyen keverővel/progikkal, műanyagkólával az asztal alatt meg úgy egyáltalán vagy ha fejben jó az ötlet kijöhet-e mégis faszán. Talán mégis az utóbbi, mert a végén az a bevágott koncertrészlet mutatja, hogy mekkora egomán dream theaterös, teljesen szétdobolja azt a kis népdalszerűséget.
Szerintem jól lassúzik, megfejtetted.
ékesszólóbb példát mint a thieves like us, play musicnak a jelenleg letölthető mastereletlen verziója, ahol konkrétan zúgás hallatszik amikor nem szól semmilyen hangszer, nem tudok elképzelni. persze döbröginek derogálna, de nekem a tartalom fontosabb mint a forma. lehet, mert hiphop irányából közelítettem meg gyermekként a zenét, és ott karcos lemezekről, bootlegekről és régi kazettákról származnak a hangminták, és aztán amit csinálsz vele attól vagy jó vagy nem. szerintem ha friss és érdekes zenét írsz akkor nem kell ojd, előszavat írjon, a zenédhez, nem kell egy cv-t csatolni a cd-hez ( ez a formátum is milyen anakronisztikus) mint egy irodalmi ösztöndíj pályázathoz, és nem kell kanadában egy barlangban kiépitett studióban felvenni, hogy tökéletes legyen a hangzás.
Ha ilyeneket látok hirtelen mindig azt hiszem, hogy én tulajdonképp kurvára nem értek a zenéhez és ahhoz, hogy zenéról értelmesen szóljon az ember hangszeren kell tudni játszani. De ezzel meg az van, hogy ha hangszeren tanulsz, akkor azzal olyan baráti kör társul, ami mindig egy meghatározott zenei stílust szimpatizál, általában természetesen a METÁLRÓL van szó, vagy hardrockról, progresszív muzsikáról, de tudod te, hogy mire gondolok. Szóval ha nem vagy olyan emberekkel körülvéve akik értik, hogy mit akarsz kihallani, akkor abból az életben nem lesz soha semmi. Ezek meg gondolom alázzák egymást hogy ki ismer több prog atyaúristent, miközben fingjuk nincs, hogy más területen hol is tart éppen a zene. Szóval a lényeg: akik csinálják, azok annyira belemerülnek a saját kis prüntyögésükbe és úgy gettósodnak, hogy abból nem sülhet ki jó. És akkor persze vannak a kivételek, de 1,5 millió embernél ez arányosan kevesebb embert jelent és akkor még az az igazi eredetiségról/tehetségről nem is beszéltünk.
Most szerintem nem mondtam neked új dolgokat, csak jó volt leírni :)
Meg azért megnyugtattál azzal amiket írtál, mert akkor van még legalább egy ember aki ugyanígy gondolja.
Megjegyzés küldése