vége a nyárnak kezdődnek lassan a pótvizsgák, nekem is van 7 elmaradt vizsgám. a vizsgaidőszak idejére kibéreltünk egy kétszobás lakást még három csajjal, nem ismerem őket, elég rendetlennek tünnek, és nagyon bulisnak. remélem tudok majd koncentrálni tőlük, muszáj lerakjam a mehanika vizsgát, ami másodévről maradt még meg, és hat kredites vizsga. a mult vizsgán pont azt a tételt kaptam amiből nem volt puskám, s nézelődtem a szomszédoktól és írtam is két oldalt, de nem engedett át. most minden tételt kidolgozok puskára és szervára is, de azért csak kéne valamit tanulni, mert ha véletlenűl nem lehet mozdítani semmit, akkor is le kellene rakjam valahogy, s még ott van a két numerikus analízis, és a rezi 1 amik nehezebbek.
01. ohio players - fire 02. take that -relight my fire 03. moebius - light my fire 04. venus in furs - Baby`s on fire 05. the prodigy - firestarter 06. grandmaster flash - the roof is on fire 07. franz ferdinand - this fire 08. poni hoax - girl is on fire 09. lizzy mercier descloux - fire 10. the dead weather - will there be enough water
a város már nem az a mi volt. az utcák sötétednek, a félelem belopózott az emberek szivébe, és ott is maradt. leereszkedett a városra a sötétség és a köd, hogy a leple alatt sötét erők működhessenek benne. úgy döntöttem, hogy lépnem kell. hogy több leszek mint egy ember. ahogy leereszkedik az éj leple, kígyóemberré változom, és kikúszok az éjjszakába, hogy rátekeredjek a gonoszság szívére és megállítsam azt. hogy gyógyír legyek a város sebeire, amit minden éjjel újra meg újra feltépnek.
egy virtuális szerelmi történet, ahogy én szoktam megélni, egy/több tetszőleges paradicsomban, egy egész közeli, fiúval/lánnyal, akivel együtt töltöttük, a sokszínű egziszencialista/magányos nyaralásunkat/életünk kalandját, úgy hogy közben minden fényképről hiányzik. reflektáltunk a szerelem elvontságára, az emberi lény magányosságára, és úgy döntöttünk, külön külön, hogy, a magányunk, és a nyomorúságunk, a szerelem igazi szépsége/mélysége, hogy a szállodában/pálmák között lebontjuk az emlékezetünkben a sok párhuzamos valóságot/valótlanságot, az elkapott nézésékbő, vagy zavart cselekvésekből, és ezek lesznek a lepréselt virágok az emlékes füzeteinkben.
olvastam nemrég a nature magazinban, hogy lehetne úgy utazni, hogy felugrasz, alattad elfordúl a föld, és egy másik pontjára esel le. mi sem támogatja jobban ezt az elméletet, mint az , hogy a legautentikusabb, legkúlabb dolog a román népzene. ezután a helyi indie cigánybandákról fogok blogolni, és kanye meg a pitchfork fogja átvenni a linkeket, mondván, hogy dope (v. kanye: dope shit(a következő singleje valószinű egy toni iordache alapra, lesz)). new yorkból jönnek majd a tusványosra, és american apparel lesz a főtámogató. úgy érzem, hogy megéreztem itt a jövőt/multat, szeretne valaki beszállni ilyen üzletekbe, mint romanian apparel vagy online cimbalom értékesítés? kommentekben írjátok az összeget, és elérhetőséget.
megnéztem/hallgattam a shoest, és azt gondoltam róla, hogy: "nem nagyon jó", hogy "hypolt", hogy "felejthető", hogy "nagy" lesz pár "blogkörig", és utána "megkerűlhető", azt hittem, hogy tiga, egy "virálisra" "marketingelt" "terméke" ez, hogy "modoros", "hatásvadász" és "szándékosan/indokolatlanúl" "obskurus", ezért nem "postoltam", majd mentem egy tetszőleges "világváros" "utcáján" "éjjszaka" és hallottam "magam" mögött, egy "víszhangos" "kopogást" a "vizes" "aszfalton". "mi lehet ez a hang" gondoltam magamban, "tetszik ez a hang!";"szeretem ezt a hangot!"