egy virtuális szerelmi történet, ahogy én szoktam megélni, egy/több tetszőleges paradicsomban, egy egész közeli, fiúval/lánnyal, akivel együtt töltöttük, a sokszínű egziszencialista/magányos nyaralásunkat/életünk kalandját, úgy hogy közben minden fényképről hiányzik. reflektáltunk a szerelem elvontságára, az emberi lény magányosságára, és úgy döntöttünk, külön külön, hogy, a magányunk, és a nyomorúságunk, a szerelem igazi szépsége/mélysége, hogy a szállodában/pálmák között lebontjuk az emlékezetünkben a sok párhuzamos valóságot/valótlanságot, az elkapott nézésékbő, vagy zavart cselekvésekből, és ezek lesznek a lepréselt virágok az emlékes füzeteinkben.
olvastam nemrég a nature magazinban, hogy lehetne úgy utazni, hogy felugrasz, alattad elfordúl a föld, és egy másik pontjára esel le. mi sem támogatja jobban ezt az elméletet, mint az , hogy a legautentikusabb, legkúlabb dolog a román népzene. ezután a helyi indie cigánybandákról fogok blogolni, és kanye meg a pitchfork fogja átvenni a linkeket, mondván, hogy dope (v. kanye: dope shit(a következő singleje valószinű egy toni iordache alapra, lesz)). new yorkból jönnek majd a tusványosra, és american apparel lesz a főtámogató. úgy érzem, hogy megéreztem itt a jövőt/multat, szeretne valaki beszállni ilyen üzletekbe, mint romanian apparel vagy online cimbalom értékesítés? kommentekben írjátok az összeget, és elérhetőséget.
megnéztem/hallgattam a shoest, és azt gondoltam róla, hogy: "nem nagyon jó", hogy "hypolt", hogy "felejthető", hogy "nagy" lesz pár "blogkörig", és utána "megkerűlhető", azt hittem, hogy tiga, egy "virálisra" "marketingelt" "terméke" ez, hogy "modoros", "hatásvadász" és "szándékosan/indokolatlanúl" "obskurus", ezért nem "postoltam", majd mentem egy tetszőleges "világváros" "utcáján" "éjjszaka" és hallottam "magam" mögött, egy "víszhangos" "kopogást" a "vizes" "aszfalton". "mi lehet ez a hang" gondoltam magamban, "tetszik ez a hang!";"szeretem ezt a hangot!"
húú, voltam az éjjel, egy phoenix meglepetés koncerten a kultúrházban, és felvettem a telefonommal egy részletet az 1901 címü számból. remélem tetszik, őrület!
kivettem egy szabadnapot, hogy felutazzak kolozsvárra. az a tervem, hogy elindulok egy hoszú egyenes utcán, és levetem minden ruhámat. csak cipőben maradok, és úgy sétálok az emberek között. azt remélem, hogy így megszabadulok minden gátlásomtól, nem lesz többé testkép zavarom és elfogadom, a testemet olyannak amilyen: tökéletes. lehet viszek kis fekete téglalapokat is, amire esetleg ráírok pár részletet egy dalszövegből amit dúdolni fogok közben. nem tudom még, remélem nem fogok szégyenkezni. kell még szőrtelenítsem magam, és egypár hasizmot/fekvőtámaszt is csináljak.
nem volt időm írni mostanában, mert sokat gördeszkáztam, vagy szketteztem. ez egy új úgynevezett "extrém soport", még nagyon kevesen ismerik, és én vagyok az egyik legjobb benne, lehet, hogy a legjobb. fúrcsán néznek az emberek az utcán, ha elszkettezek mellettük, mutogatnak a csajok, hogy mi ez? voltam egy versenyen, ahol, egy leengedett úszómedencében deszkáztunk, az emberek körbeállták, és örjöngtek. persze nem hiába nevezik "extrém"-nek, védőfelszerelést kell hordani közben, sisakot, térd és könyék védőt, ragasztószalagot az újakon. olyan ez az életvitel, hogy egyszerüen függővé vállik az ember az adrenalintól, és egyre extrémebb dolgokat kell műveljen, hogy szinten tartsa magát,meg persze az emberek csodálják a bátorságát/ügyességét. lehet megtanulok bmxezni is.